A nemzetközi fuvarozók életét sokan kívülről romantikusnak képzelik, de a valóság jóval árnyaltabb. A kamionos pálya ma már messze nem az, ami régen volt: a tisztelet megkopott, a határidők egyre szorosabbak, a forgalom pedig gyakran idegtépő.

És mégis, sok magyar sofőr dönt úgy, hogy külföldön vállal munkát – napokat, sőt heteket töltve a volán mögött, távol a családjától és megszokott környezetétől.

Miért vág bele valaki a nemzetközi fuvarozásba?

Sokan a magasabb kereset reményében döntenek a nemzetközi fuvarozás mellett. Bár a fizetés a belföldi fuvarokhoz képest valóban magasabb, az életforma egyáltalán nem könnyű. A fizikai és mentális fáradtság, a magány, a pihenés hiánya, a nem kiszámítható rakodási idők vagy a bürokrácia – ezek mind hozzátartoznak a hétköznapokhoz. Aki ezt a pályát választja, annak türelmesnek, alkalmazkodónak és kitartónak is kell lennie.

Nem árt az sem, ha a sofőr kiismeri magát a digitális tachográfok és egyéb, nem megszokott eszközök használatában, érti a szállítmányozási dokumentumokat és van érzéke a problémamegoldáshoz. Mert bizony, ha gond van a papírokkal, ha a GPS másik utat javasol, vagy ha a parkolók zsúfoltak, akkor gyors döntéseket kell hozni – egyedül, segítség nélkül.

A nemzetközi fuvarozók mindennapjai

Egy magyar sofőr, aki Nyugat-Európába jár, gyakran már vasárnap délután útnak indul. A hétvégét nem feltétlenül pihenéssel tölti, inkább pakolással, papírmunkával, és a jármű ellenőrzésével. Hétfő reggel már Belgiumban, Németországban vagy Olaszországban lehet – attól függően, milyen útra osztották be. Az út során fontos, hogy tartsa magát a pihenőidőkhöz és egyéb szabályokhoz, de közben a rakodási idők és a logisztikai lánc is szorítja.

A flottakövető rendszerek pontosan mutatják, hol jár a jármű, így a nemzetközi fuvarozók sosincsenek igazán „egyedül”, holott fizikailag mindig egyedül vannak.

A rakodások alkalmával nem mindenhol beszélnek angolul vagy németül. Sokszor mutogatásból, mobilos fordítóval kell kommunikálni. A felrakodás minősége változó, és az sem ritka, hogy a sofőrt a raktárakban várakoztatják – akár órákig, egy kényelmetlen betonplacc szélén. Kávé, mosdó, meleg étel? Nem mindenhol található.

Amit csak a kamionosok értenek igazán

Vannak pillanatok, amiket más nem érthet. Egy este, amikor az ember a fülkében ül, hallgatja a rádiót, és közben a családja vacsorázik otthon. Egy hajnal, amit egy francia parkolóban, párás szélvédő mögül bámulva kezd. A konzervmelegítés trükkjei, a törölköző szárítása az ülés háttámláján, a GPS által nem ismert parkolók felfedezése – ezek azok a részletek, amiket csak az ért, aki benne van.

És mégis: a nemzetközi fuvarozók többsége szereti ezt az életformát. Nem az izgalom miatt, hanem mert van benne egyfajta ritmus. Egy megszokott egyedüllét, ahol a gondolatok szabadon áramolhatnak, ahol nincs főnök a nyakadban, csak a cél és a távolság. Vannak, akik ezt választják, mert nem szeretik a négy fal közti kötöttséget, mások pedig azért, mert ezzel tartják el a családot – méltósággal, kitartással.

Tehát látható, hogy a nemzetközi fuvarozók élete nem sétagalopp. Mégis biztos megélhetést nyújt azoknak, aki vállalják a munka árnyoldalait és egyben szépségeit is. Mert az is van! Aki erre vállalkozik szépséges tájakban gyönyörködhet, különböző kultúrákat ismerhet meg és közben úgy dolgozik, hogy nem áll mögötte a főnöke árgus szemekkel figyelve minden mozdulatát.

Aki még csak most fontolgatja, hogy belevág ebbe a munkába – vagy inkább életformába –, esetleg munkahelyet váltana, annak érdemes böngészni a Sofőr állás weboldalán, hiszen mindig friss és naprakész állásajánlatok várják az érdeklődőket.